A liget, a sétány, a csarnok és a kert: a filozófia színterei

Hévizi Ottó esszékötete “a filozófia terének meghatározott (definitív) pluralitásáról” szól. Vagyis amellett tesz hitet, vagy inkább saját szóképével élve azt ajánlja olvasójának, hogy a filozófia monizmus és a parttalan pluralizmus helyett válassza a harmadik utat. Mi is ez a meghatározott plurális tér - erről szólnak a kötet írásai, mégpedig egyre táguló koncentrikus köröket bejárva. Az origó (Vándorló gondolat) Nietzsche és az örök visszatérés-gondolatának genezise. Ezt követik a Tanúhegyek és szakadékok, azaz az etika egy sajátos vonulata, a szerző által a tanúsítás filozófiájának nevezett látens hagyomány, amely Kant, Kierkegaard, Nietzsche, Lukács, Heidegger egy-egy gondolatát fűzi sajátos rend(szer)be. A kötet tengelyében az egész könyv címét is kölcsönző írás (A Liget, a Sétány, a Csarnok és a Kert), amely az ógörög, athéni filozófia négy hagyománya (platóni, arisztoteliánus, sztoikus, epikureus) mentén szemlélteti, hogyan lehet elgondolni a filozófiatörténetet teoretizálási stílusok periodicitásaként. A NIELS-formula a norvég fizikus frappáns maximája nyomán (Tudományos igazság az, amelynek az ellentéte hamis. Mély igazság az, amelynek az ellentéte is igaz.) veti fel, el tudjuk-e képzelni a filozófiát polimorf térként. Az utolsó írás (Fordított világok) a metastílusok fogalmának bevezetésével vázolja fel a filozófiai multiverzum egészében vett alakját és alkatát. A filozófia tér képzetét konzekvensen végig vivő és kibontó kötet extrém filozófia teljesítménytúra - csak haladóknak ajánlott.