Az idő kairologikus jellege a heideggeri hermeneutikai fenomenológiában

Kerekes Erzsébet 2010-ben megvédett doktori értekezésének könyvvé szerkesztett változata az idő problematikájával foglalkozik, annak fenomenológiai-hermeneutikai megközelítésével, úgy, ahogyan az Martin Heidegger gondolkodásában körvonalazódik. A vizsgált problémakör és a kutatás felvázolása után a szerző tisztázni igyekszik a kairosz fogalmát, bemutatja a vallásfenomenológiát előkészítő munkálatokat, majd Heidegger Bevezetés a vallás fenomenológiájába című, az 1920/21-es szemeszterben tartott előadását vizsgálja, a benne felbukkanó kairológiai vonásokat, keresztény gyökereket, valamint összegzi a korai heideggeri interpretáció problémáit. A második rész azt vizsgálja, hogy a korábbi előadás főbb vonásai miként épülnek bele a Lét és idő című, 1927-ben napvilágot látott főműve Augenblick fogalmába, milyen hatást gyakorolt a szerzőre Arisztotelész vagy Szent Ágoston időfelfogása, Kierkegaard pillanat-fogalma. A harmadik főfejezet az Idő és lét című, a harmincas években elhangzott előadás Ereignis-fogalmát (a sajátos adó-sajáttá tevő Eseményt) tárgyalja. Mindezek alapján rajzolódik fel a szerző fő tézise: a heideggeri megközelítésben az idő nem aporetikus (igazságot kereső), csodálkozást keltő fenoménként kerül előtérbe, mint az addigi filozófiában, hanem a lét bármely megértésének a horizontjaként. Nem olyan időfilozófiával állunk tehát szemben, amelynek kizárólagos témája a "Mi az idő?" kérdés, hanem a létkérdésre keresi a választ, az idő felől nézve.